Pályakezdőből vezető

Pályakezdőként még keresi magát az ember, igyekszik a legjobbaktól tanulni és a leghatékonyabb közegben fejlődni. A teljes szakmai karrieremet meghatározta az, hogy a Schneider Electric-nél tanulhattam el a gyártelepítés és a gyártósorok beüzemelésének fortélyait. 2010-ben kezdtem a cégnél, majd 2 évvel később más vizekre eveztem tapasztalatot gyűjteni. 2016-ban már komplex szakmai ismeretekkel és piaci tudással tértem vissza, hiszen a köztes időben is folyamatfejlesztéssel és gyártósor optimalizációval foglalkoztam. Ekkor szektormérnökként dolgoztam, majd 2018 első felében rám bízták a karbantartás vezetését. Akkor egy 7 fős csapatot vezettem egészen 2021-ig, amikoris előléptettek folyamatmérnök és karbantartás vezetővé. Így ma már 17 ember munkáját menedzselem folyamatosan, eddigi karrieremben ez a legfontosabb és legösszetettebb feladatom.

17 éve összhangban

Nem csak vezető és mérnök vagyok, de apa is, ezt mindig szem előtt tartom. Két gyermekemet a feleségemmel teljes összhangban neveljük Gyöngyöstarjánban. Még gimis voltam, amikor összejöttünk, ez az első komoly szerelmem. 24 éves koromban házasodtunk össze és még a harmadik x-et sem töltöttem be, amikor a lányom, Léna született, majd három évvel később a kisfiam, Dominik is megérkezett.

A háztartással és gyerekneveléssel kapcsolatos feladatok zömét a feleségem látja el, de igyekszem én is kivenni a részem ott, ahol csak tudom. Reggelente fél 7-kor kelnek a gyerekek, én picit korábban. Reggeli előtt nem indulunk el sehova, ez például mindig az én feladatom. Negyed 8 körül megyünk el otthonról, én a kisfiammal az óvodába, feleségem pedig a lányunkkal az iskolába és az ő munkahelyére. Délután a párom megy a gyerekekért, hiszen egy átlagos munkanapon én fél 6 körül érek haza, az esti rutint viszont mindig felváltva intézzük.

Apaként megváltozott néhány prioritás

Mivel egy gyártásközeli pozícióban vagyok, ugyan lenne lehetőség home office-ra, de ez nehezen kivitelezhető. Közel vagyunk a tűzhöz, napi problémákat kell megoldanunk. Ettől függetlenül a délutáni minőségi időhöz ragaszkodom a családdal, nekem ez a legfontosabb. Szeretem, ha meg tudom kérdezni, hogy mi volt az ebéd az oviban és az iskolában. A gyerekek világa segít abban, hogy abban az időben, amíg velük vagyok, teljesen kizárjam a munkámat. Feltöltenek energiával, teljesen más dolgok foglalkoztatják őket, más problémáik vannak. A fiamnak van egy quad-ja, azt szoktuk közösen szerelgetni, ez mindig kikapcsol.

A gyermekeim születése előtt többször előfordult, hogy belefeledkeztem a munkába és estébe nyúlóan az irodában maradtam, majd mikor hazaértem, már elő sem vettem a laptopomat. Mára ez pont fordítva van, próbálok időben végezni, és ha esetleg valamit nem fejezek be, inkább este foglalkozok vele otthon, amikor a kicsik már alszanak. Megváltozott néhány prioritás családos emberként, például ma már nem tudnék ingázni. Ezen kívül persze a rugalmasság is fontos, de ez a Schneidernél számomra már magától értetődő. Ha bármilyen magánjellegű teendő felmerül napközben, mindenki számára egyértelmű, hogy ennek megoldása prioritást élvez mindennel szemben. Itt ez természetes.

Mi a következő lépés?

Szoktunk beszélgetni a felettesemmel a szakmai terveimről, hiszen éppen abban a szakaszban tartok, amikor próbálom meghatározni, hogy milyen irányba mozduljak el a következő három évben. Szeretek emberekkel foglalkozni, menedzselni egy csapatot, és ha minden igaz, ez elég jól is megy. Azonban, ha összehasonlítok egy olyan napot, amikor a csapatom elvégzett 10 nagy horderejű feladatot egy olyan nappal, amikor a két kezemmel én hoztam létre valamit, akkor azt látom, hogy más fajta sikerélményt ad a kettő. Mérnökként általában azért választjuk ezt a pályát, mert szeretünk alkotni, így igyekszem megélni ezt a fajta ambíciómat is a későbbiekben, akár ismét specialistaként.