Útmutató kereskedelmi termékek fenntarthatóságának felméréséhez
70. sz. tanulmány
Vezetői összefoglaló
Egyre több vállalat és fogyasztó törekszik az ökológiai lábnyomának csökkentésére, és számol is be erről – erre reagálva a beszállítók állításokat fogalmaznak meg környezeti szempontból fenntartható termékekre vonatkozóan. Egy termék környezeti fenntarthatóságának kiértékelése összetett feladat, és az állítások valóságtartalmáról nehéz megbizonyosodni az alapul szolgáló, mögöttes feltételezések és szabványok ismeretének hiányában. Ez az útmutató ismerteti a termékek környezetvédelmi címkéire vonatkozó nemzetközi szabványokat és a termékértékeléseket segítő nyilatkozatokat. Ezután azt tárgyaljuk, hogyan érdemes olvasni egy termékhez tartozó környezetvédelmi nyilatkozatot, amely segít számszerűsíteni a fenntarthatósági teljesítményt. Végezetül útmutatást adunk a hasonló termékek környezeti fenntarthatóságának pontos felmérésének menetére vonatkozóan, így biztos lehet abban, hogy vásárlási döntései valóban csökkentik a szervezete környezeti lábnyomát.
Bevezetés
A vállalatvezetők, valamint a fenntarthatósági és a beszerzési részlegek komoly erőfeszítéseket tesznek a vállalatuk környezeti fenntarthatóságának javításáért, illetve az erről szóló beszámolók elkészítéséért. A megvásárolt termékek és szolgáltatások fontos szerepet játszanak a vállalat környezeti fenntarthatósági céljainak elérésében a Scope 1 (közvetlen), Scope 2 (közvetett) és Scope 3 (egyéb közvetett) besorolású CO2e-kibocsátások terén. Ebből fakadóan a gyártók gyakran fogalmaznak meg állításokat környezetileg fenntartható termékekről. Egy termék környezeti fenntarthatóságának kiértékelése összetett feladat, és az állítások valóságtartalmáról nehéz megbizonyosodni az alapul szolgáló, mögöttes feltételezések és szabványok ismeretének hiányában. Ez megkérdőjelezhető reklámokhoz és a „zöldnek” beállított termékekhez vezetett – a jelenség neve „greenwashing” (azaz „zöldre mosás”) – az 1. ábrán is jelzett módon. Sajnos ez a gyakorlat alááshatja a döntéshozók abba vetett bizalmát, hogy az általuk vásárolt termék valóban csökkenti a környezeti lábnyomukat (lásd az 1–4. zárómegjegyzést). Bár léteznek egyéb környezeti hatások is, például a vízhasználat és az ásványi erőforrások kimerüléséhez való hozzájárulás, ez az útmutató leginkább a szén-dioxid-kibocsátásra összpontosít a termék környezeti fenntarthatóságának mutatójaként. A különféle típusú termékeket e tekintetben eltérően értékelik, ezért ez az útmutató kifejezetten az elektromos és elektronikus berendezésekre (EEE), valamint a fűtési, szellőztetési és légkondicionálási (HVAC) termékekre vonatkozik.
Az útmutatóban emellett ismertetjük a termékek környezetvédelmi címkéire vonatkozó nemzetközi szabványokat és a termékértékeléseket segítő nyilatkozatokat is. Ezután leírást adunk arra vonatkozóan, hogyan érdemes olvasni egy termékhez tartozó környezetvédelmi nyilatkozatot, amely segít számszerűsíteni a fenntarthatósági teljesítményt. Végezetül útmutatást adunk a hasonló termékek környezeti fenntarthatóságának pontos felméréséhez, így biztos lehet abban, hogy vásárlási döntései valóban csökkentik a szervezete környezeti lábnyomát.
A termékértékeléseket segítő szabványok
A termékgyártóknak jelentős hatásuk és befolyásuk van az adott termék környezeti lábnyomára. Különböző módokon javíthatják termékeik környezeti lábnyomát azok teljes életciklusa során, beleértve az életciklus végét is. Vásárolhatnak például megújuló energiát az üzemeik működtetéséhez, kevesebb műanyagot és fémet igénylő termékeket tervezhetnek, használhatnak kisebb és hatékonyabb összetevőket, például nagy sávszélességű félvezetőket, készíthetnek csomagolást újrahasznosított anyagokból, kínálhatnak visszaváltási programokat az életciklusuk végét elérő termékekhez, és számos egyéb gyakorlati megoldást követhetnek. Így a kérdés a következő: hogyan értékeli és igazolja valaki, hogy az egyik termék környezeti szempontból fenntarthatóbb, mint a másik? A válasz a környezetvédelmi címkékben és nyilatkozatokban, valamint az ezek alapjául szolgáló, világszerte elismert szabványokban rejlik.
A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) a világ egyik legelismertebb szabványügyi testülete. Az ipari előállítás területén jól ismertek az ISO 9000-es minőségirányítási szabványai. Hasonlóképpen a környezetvédelemben is közismert az ISO 14000-es környezetvédelmi szabványcsalád. Ezek a szabványok képezik az alapját a gyártók termékein található környezeti fenntarthatósági címkék értelmezésének. Ebben a tanulmányban három ilyen címkét mutatunk be:
-
Az I. típusú (Type I) címkék használatát az ISO 14024:2018 számú, „Environmental labels and declarations – Type I environmental labeling – Principles and procedures” (Környezetvédelmi címkék és nyilatkozatok – I. típusú környezetvédelmi címkézés – Alapelvek és eljárások) című szabvány szabályozza. Ezek a címkék azt jelzik, hogy egy adott termék vagy szolgáltatás teljesít vagy akár felülmúl bizonyos specifikus és számszerűsített környezetvédelmi kritériumokat, amelyeket független, harmadik félként megnevezett szervezetek határoztak meg. Ennek megfelelően az I. típusú címkéknél harmadik fél által végzett ellenőrzésre van szükség, így hiteles és hasznos megoldást jelentenek a lehetséges termékek, illetve szolgáltatások terjedelmes listájának „leszűkítésére”. Ám ezeknek a címkéknek a megszerzése megfizethetetlennek bizonyulhat egyes beszállítók számára, különösen, ha számos termékük van, különféle kategóriákban. Részben ez magyarázza, hogy miért csak kevés termék rendelkezik ilyennel. Néhány példa látható I. típusú címkére a 2. ábrán.
Az „Energy Star” a hatékonyságot igazolja különféle termékkategóriák esetében. Ha például valaki jó hatásfokú szünetmentes tápegységet (UPS) keres, használhatja az „Energy Star” termékkeresési kulcsszót az adott topológián belüli leghatékonyabb UPS-eszköz megkereséséhez. Ugyan az I. típusú címkék kényelmes és valódi megoldást kínálnak bizonyos termékjellemzők – például a hatékonyság – összehasonlítására, azonban nem életciklus-értékelésen (LCA) alapulnak.
2. ábra – Példák I. típusú címkére
-
A II. típusú (Type II) címkék használatát az ISO 14021:2016 számú, „Environmental labels and declarations – Self-declared environmental claims (Type II environmental labeling)” (Környezetvédelmi címkék és nyilatkozatok – Saját bevalláson alapuló környezetvédelmi nyilatkozatok [II. típusú környezetvédelmi címkézés]) című szabvány szabályozza. Az I. típusú címkékhez hasonlóan ezek is azt jelölik, hogy egy termék vagy szolgáltatás teljesít vagy akár felülmúl bizonyos specifikus és számszerűsített környezetvédelmi kritériumokat. Ugyanakkor – ahogy a címben is olvasható – ezek a címkék önbevalláson alapulnak, azaz a termék gyártója bármilyen állítást megfogalmazhat, azt harmadik fél nem ellenőrzi. Sajnálatos módon a hitelességre kevesebbet adó gyártók kihasználják ezt, és hamis állításokat fogalmaznak meg II. típusú címkéiken. Éppen ezért kellő gondossággal kell eljárni, ha II. típusú címkéket kíván felhasználni az értékeléshez. Fontos elem, hogy a gyártó az adatok mellett elérhetővé tegye a címkézési program alapjául szolgáló dokumentációt is. Az ISO 14021 szövege szerint „a környezetvédelmi állítások megfogalmazói által alkalmazott értékelési módszertannak egyértelműnek, átláthatónak, tudományosan megalapozottnak és dokumentáltnak kell lennie”. Emellett a gyártónak rendelkeznie kell az állítását alátámasztó adatokkal. A címke nem utalhat arra, hogy a terméket harmadik fél tanúsította vagy más módon ellenőrizte. Néhány példa szerepel II. típusú címkére a 3. ábrán látható – az első ezek közül a Schneider Electric „Green Premium” címkéje, amelyet az Útmutató a Green Premium ökocímkéhez tanulmány is tárgyal.
3. ábra – Példák II. típusú címkére
-
A III. típusú (Type III) címkék használatát az ISO 14025 számú, „Environmental labels and declarations – Principles and procedures (Type III environmental declarations)” (Környezetvédelmi címkék és nyilatkozatok – Alapelvek és eljárások [III. típusú környezetvédelmi nyilatkozatok]) című szabvány szabályozza. Egyszerűen fogalmazva: a környezetvédelmi terméknyilatkozat (Environmental Product Declaration, EPD) olyan dokumentum, amely összefoglalja adott termék vagy szolgáltatás környezeti életciklusával kapcsolatos adatokat, és általában 5 évig érvényes. A környezetvédelmi terméknyilatkozatok (EPD-k) segítséget nyújtanak a specifikációk készítőinek abban, hogy a termékhasználati döntések megalapozásánál figyelembe vegyék a termék környezeti fenntarthatóságát. Ez hasonló az élelmiszer-termékeken látható tápanyag-megjelölésekhez, amelyek segítenek annak eldöntésében, hogy melyik élelmiszert vásároljuk meg. A fő ok, amiért az élelmiszercímkék segíteni tudják a vásárlókat a hasonló élelmiszerek összehasonlításában, hogy a címkék (az adott országban) szabványosítva vannak. Hasonlóképpen az EPD-k segítségével a specifikációk kidolgozói is könnyebben összehasonlíthatják az azonos kategóriába tartozó termékeket, például az áramköri megszakítókat. Az ISO 14025 szabvány „meghatározza a III. típusú környezetvédelmi nyilatkozati programok és a III. típusú környezetvédelmi nyilatkozatok kidolgozására vonatkozó alapelveket és eljárásokat”.
A környezetvédelmi terméknyilatkozatokat életciklus-értékelési (LCA) adatokra vagy életciklusleltár-elemzési (LCI) adatokra kell alapozni, amelyek alkalmazását az ISO 14040 szabvány szabályozza. Fontos megjegyezni, hogy az ISO 14040 szabvány általános jellegű, és minden termék- és szolgáltatástípusra vonatkozik, ezért nem különösebben hasznos egy adott termékkategória esetében. A programirányítók segítenek e hiányosság megszüntetésében azzal, hogy a programokat az ISO 14025 szabvány előírásainak megfelelően kezelik, hogy a környezetvédelmi terméknyilatkozatok ugyanolyan típusú információkat tartalmazzanak.
Az ISO 14020 szerint a program vezetője lehet „vállalat, vállalatcsoport, ágazati szektor vagy szakmai szervezet, hatóság vagy ügynökség, illetve független tudományos testület vagy más szervezet”. A program vezetője kidolgozza, jóváhagyja és közzéteszi a termékkategória-szabályokat (Product Category Rules, PCR) és a termékspecifikus szabályokat (Product Specific Rules, PSR) – lásd az 5. zárómegjegyzést. A termékkategória-szabály „egy vagy több termékkategória III. típusú környezetvédelmi nyilatkozatának kidolgozására vonatkozó egyedi szabályok, követelmények és iránymutatások összessége". Az ehhez a tanulmányhoz kapcsolódó termékkategória-szabály (PCR) például az elektromos, az elektronikus és a HVAC-R termékekre vonatkozik, és meghatározza, hogy a gyártók miként hajtsák végre az életciklus-értékelést (LCA-t). A termékspecifikus szabályok az ebbe a kategóriába tartozó termékekre – például áramköri megszakítókra, légkondicionálókra, szünetmentes tápegységekre stb. – vonatkozó szabályokat határozzák meg. A programirányítók kezelik a környezetvédelmi terméknyilatkozatok nyilvántartásba vételét és közzétételét is, továbbá igyekeznek garantálni, hogy a környezetvédelmi terméknyilatkozatok létrehozásakor a gyártók ne juthassanak tisztességtelen előnyhöz a szabályok elferdítésével. Ezen buktatók némelyikét tárgyaljuk az „Útmutató a termékek pontos összehasonlításához” című részben.
Az ISO 14040 szabvány A.1. táblázata összefoglalja a környezetvédelmi nyilatkozati program kidolgozásának és működtetésének lépéseit, és az ebben részt vevő testületeket. A 4. ábra ezt szemlélteti, és megmutatja azt is, hogy az érdekelt felek is részt vesznek a folyamatban. A szabvány kimondja, hogy „az érdekelt felek közé tartozhatnak anyagbeszállítók, gyártók, szakmai szervezetek, vásárlók, felhasználók, fogyasztók, civil szervezetek (NGO-k), állami ügynökségek és – adott esetben – független felek és tanúsító szervek egyaránt”.
Az általunk készített környezetvédelmi terméknyilatkozatok (EPD-k) megnevezése: a termék környezetvédelmi profilja (Product Environmental Profile, PEP). A PEP a programirányítóként közreműködő P.E.P. Association által használt megnevezés – ez a szervezet hajtja végre és felügyeli a PEP ecopassport Environmental Declaration Program (PEP ökoútlevél környezetinyilakozat-program) folyamatait. Ez a programirányító támogatja az EEE és HVAC besorolású termékekre vonatkozó termékkategória-szabályok (PCR-ek) alkalmazását. Fontos részlet, hogy a termékgyártók jellemzően a program vezetőjének szabályai mentén dolgozzák ki saját környezetvédelmi terméknyilatkozataikat, de azokat független módon ellenőriznie kell akár belső (lásd: 7. zárómegjegyzés), akár külső szakértőnek a környezetvédelmi terméknyilatkozat dokumentációjában foglaltak szerint. Miközben a környezetvédelmi terméknyilatkozatok megkönnyítik Önnek a különböző termékek környezeti fenntarthatóságának számszerűsítését, egyúttal biztosítják azokat az információkat is, amelyekre a vállalatoknak szükségük van a Scope 1, Scope 2 és Scope 3 kibocsátások nyilvántartásához, a vállalati környezetvédelmi célok megvalósulásának bemutatásához. Az 5. ábrán egy ívzárlatjelző áramköri megszakítóhoz tartozó PEP-példa látható.
Összefoglalva: a III. típusú címkék, azaz a környezetvédelmi terméknyilatkozatok (EPD-k) kulcsfontosságú eszközök egy termék környezeti hatásának mennyiségi értékelésében. Ezek a dokumentumok ISO-szabványokon alapulnak, és hitelesítésen esnek át. A gyártóknak szabadon hozzáférhetővé kell tenniük a környezetvédelmi terméknyilatkozataikat. Az I. típusú címkéket harmadik felek hitelesítik, és ezek a címkék meghatározott működési jellemzők – például az energiahatékonyság – esetében hasznosak. Végül, a II. típusú címkék hasznosak lehetnek, ha a gyártó rendelkezésre bocsátja a hitelességet biztosító háttérdokumentációt.
A környezetvédelmi profil (PEP) értelmezése
-
Ez az a termék, amelyen a fenntarthatósággal kapcsolatos információk modellezése történik, és amely az Ön összehasonlításának alapját képezi. Mellékelni lehet termékleírást is. Az EPD-szabályok lehetővé teszik, hogy ez a referenciatermék képviselje egy termékcsalád összes modelljét. Később azt tárgyaljuk, hogyan lehet felhasználni a referenciatermék adatait a célmodell adatainak becsléséhez.
-
Ez határozza meg a reprezentatív termék funkcióját. Például: „75 kVA-es elosztóhálózati vonalfeszültség lecsökkentése a végfelhasználó által használt feszültségszintre az Energiaügyi Minisztérium (DOE) által 20 évre meghatározott energiahatékonysági követelményeknek megfelelően.” Esetenként a funkcionális egység meghatározása egységnyi energiára, egységnyi tömegre stb. történik. Fontos tudni, hogy két PEP összehasonlításához a funkcionális egységnek és az értékelési módszertannak azonosnak kell lennie. További információkért olvassa el az „Útmutató a termékek pontos összehasonlításához” című részt.
-
Ez megadja a referenciatermék tömegét, valamint az anyagainak százalékos arányát – beleértve a csomagolást is. A teljes tömeg megadása arra szolgál, hogy aránypárokkal ki lehessen számítani más modellek környezeti adatait.
-
Információt adnak a referenciatermék gyártásával, forgalmazásával, telepítésével, használatával és élettartamának végével kapcsolatban – mindezek hozzátartoznak az életciklus-értékeléshez. Íme néhány az életciklus-értékelés során felhasznált feltételezések közül.
-
Ez a szakasz néhány további életciklus-értékelési feltevéssel kezdődik. A 6. ábrán látható egy példa ezekre a feltételezésekre egy elektromos síncsatorna környezeti hatásainak táblázatában. A táblázat utolsó sora különösen fontos, mivel közli az életciklus-értékelésben használt kibocsátási tényezőt (lásd a 8. zárómegjegyzést). Ezt a fontos feltételezést a következő részben tárgyaljuk.
A táblázat után a referenciatermékhez tartozó „hatásmutatók” listája következik – ezek a termék környezeti hatásainak mérőszámai. Ezek az értékek általában tudományos formátumban (pl. 2.52E+02) szerepelnek. Az egyik fő környezeti hatásmutató a következő:
- „Hozzájárulás a globális felmelegedéshez” vagy „globális felmelegedés”, mértékegysége általában kg⋅CO2e (ahol az „e” az „egyenérték” rövidítése). A legtöbben erre utalnak, amikor a termék „karbonlábnyomát” említik.
Ez és más hatásmutatók vannak megadva az életciklus-értékelés öt szakaszában – amelyek meghatározása a PCR szerint:
- gyártás – „a természeti erőforrások kitermelésétől a termék- és csomagolásgyártásig, valamint a gyártó utolsó logisztikai platformjára történő szállításig”;
- forgalmazás – „szállítás a gyártó utolsó logisztikai platformjától a termék felhasználási helyére történő megérkezésig”;
- telepítés – „a termék telepítése a felhasználás helyén”;
- használat – „a termék használata és a használatra való alkalmasság biztosításához szükséges karbantartás”;
- életciklus vége – „az életciklusa végére ért termék eltávolítása, szétszerelése és hulladékkezelő központba vagy hulladéklerakóba történő szállítása, valamint az életciklusvégi kezelés”.
-
A termék környezetvédelmi profiljának (PEP) utolsó szakasza táblázatként van megadva, amelyben szerepelnek a következők:
- a PEP kiadásának dátuma;
- az érvényességi idő;
- a PSR, valamint a PEP alapjául szolgáló verzió;
- a nyilatkozat és az adatok független igazolása; az „X” jelzi, hogy a PEP belső vagy külső ellenőrzésen alapul-e.
Útmutató a termékek pontos összehasonlításához
A megalapozott összehasonlítás biztosításának menete
Bár az ISO-szabványok megadják az alapokat az életciklus-értékelések (Life-Cycle Assessment, LCA) és a környezetvédelmi terméknyilatkozatok (Environmental Product Declaration, EPD) készítéséhez, nem zárják ki a gyártói hibázás lehetőségét, és nem garantálják a megalapozott összehasonlíthatóságot. Emiatt a végfelhasználóknak ébernek kell lenniük két vagy több termék környezetvédelmi profiljának összevetésekor, különösen, ha azok különböző gyártóktól származnak. Ebben a részben azokat a hibákat soroljuk fel, amelyeket az emberek két vagy több termék szén-dioxid-lábnyomának összehasonlítása során általában elkövetnek. Fontos tudni, hogy bár itt a szén-dioxid-lábnyomra összpontosítunk, ezek a hibák jellemzően más környezeti hatásmutatók esetében is jelentkeznek.
-
A PEP adatai nem pontosak. Ezért, ha egy adott mutató értékei egymástól legfeljebb 10%-kal térnek el, a két terméket egyenlőnek kell tekinteni az adott mutató tekintetében. Ennek oka, hogy a szabványok +/–5%-os hibahatárt engednek meg a gyártó által megadott értékekhez képest. Ha például az „A” termék karbonlábnyoma 100 kg, a „B” termék karbonlábnyoma pedig 105 kg, akkor a két terméket egyenértékűnek kell tekinteni, ugyanis a „+” és „–” tartományuk átfedi egymást.
-
A PEP-dokumentumok rengeteg adatot tartalmaznak, amelyek némelyike összetett. Emiatt a PEP-dokumentumoknak a bennük használt kifejezések definíciójára mutató hivatkozást kell tartalmazniuk. Ez még fontosabb a különböző gyártóktól származó termékek összehasonlításakor, ugyanis a definíciók igazolják, hogy Ön ugyanolyan típusú adatokat hasonlít össze.
-
A teljes karbonlábnyom-értékek összehasonlítása nem garantálja, hogy a valóban egymáshoz hasonlítható értékek összevetése történik – hacsak nem zajlik minden LCA-szakasz elemzése egyformán. A következő felsoroláselem megmutatja ennek fontosságát.
-
Minden elektromos terméknél jelentkezik elektromos veszteség, ahhoz pedig szén-dioxid-kibocsátás is tartozik. Ugyanakkor ezeknek a kibocsátásoknak a nagysága erősen függ a kibocsátási tényezőtől, azaz attól, hogy az előállított villamos energia minden kWh-ja az üvegházhatású gázok milyen mértékű kibocsátásával jár. Az életciklus-értékelés feltételez egy bizonyos kibocsátási tényezőt a termék „felhasználási” életciklus-szakasza során jelentkező szén-dioxid-kibocsátás kiszámításához.
Ha a kibocsátási tényező nem ugyanaz az összehasonlított termékek között, akkor az összevetésük nem méltányos. Ez különösen fontos az aktív elektromos termékek – például a légkondicionálók és a szünetmentes tápegységek – esetében, hiszen a használati életciklus-szakaszukban jelentkező kibocsátások általában az életciklus-értékelési összkibocsátás legnagyobb részét képviselik. Például egyáltalán nem lehetetlen, hogy egy jó (pl. 95%-os) hatásfokú szünetmentes tápegység PEP-profiljában háromszor nagyobb összkibocsátási érték szerepeljen, mint egy elszomorítóan rossz (pl. 80%-os) hatásfokú szünetmentes tápegységében. Az 1. táblázatban látható, hogy ennek a példának a számításakor a 27 európai ország összevont kibocsátási tényezőjét (0,231 kg CO2e/kWh) alkalmazták, és a Franciaországra vonatkozó (0,062 kg CO2e/kWh) kibocsátási tényezővel van összehasonlítva. Bár ez nem tűnik méltányosnak, a programirányítók engedélyezik a gyártók számára, hogy országspecifikus kibocsátási tényezőt alkalmazzanak az adott országban értékesített modellek esetében. Egyes esetekben azonban ugyanezeket a modelleket világszerte is értékesítik.
Emellett a PEP „alkalmazott energiamodellje” (a 6. ábra utolsó sora) megnehezíti a kibocsátási tényező megállapítását, mivel azt általában a villamosenergia-mix kódjával jelölik, például: „<1 kV; EU-27”. Ha nem tud megbizonyosodni a kibocsátási tényezőről minden termék esetében, akkor leghatékonyabban úgy vetheti össze kettő vagy több termék használati szakaszban jelentkező kibocsátását, ha hatásfok-kalkulátor segítségével összehasonlítja azok hatásfokát ugyanolyan terhelés mellett. Például az „Egyfázisú UPS-ek hatásfok-összehasonlítója” hatékony és egyszerű módszert kínál két különböző szünetmentes tápegység hatásfokának összevetésére. Fontos tudni, hogy bár ez a módszer nem veszi figyelembe a használati életciklus-szakaszban fellépő karbantartási kibocsátásokat, bizonyos termékek (például szünetmentes tápegységek) esetében ez figyelmen kívül hagyható, az ugyanis csak a teljes használati értéknek csak elhanyagolható százalékos arányát képviseli (<2%).
Ha pedig nem érhető el hatásfok-kalkulátor az összehasonlításra kiszemelt termékhez, a legjobb megoldás a gyártótól elkérni a termék hatásfokgörbéjét, amelynek ismeretében már összevetheti az összes termék hatásfokát ugyanolyan százalékos terhelésszinten.
Fontos megjegyeznivaló: Ha a kibocsátási tényező nem ugyanaz az összehasonlított termékek esetében, akkor az összevetésük nem lehet méltányos.
-
A használati profil meghatározza az adott reprezentatív termék terhelésének százalékos mértékét és időtartamát a termék élettartama során (a 6. ábra negyedik sora). Például a használati profil megadhatja, hogy az élettartam 20%-ában 25%-os terhelés, 20%-ában 50%-os terhelés, 30%-ában 75%-os terhelés, illetve 30%-ában 100%-os terhelés jelentkezik. A használati profil az előző felsoroláspontban tárgyalt szén-dioxid-kibocsátások kiszámítására szolgál. Ha a használati profilok eltérnek, az értékeket nem lehet összehasonlítani. Végül, a használati profilok meghatározott üzemmódokon alapulnak (pl. normál üzemmód vagy energiatakarékos üzemmód), és ezeknek az üzemmódoknak is meg kell egyezniük a termékek összehasonlításakor.
-
A PEP-szabályok lehetővé teszik, hogy referenciatermék képviselje egy termékcsalád összes modelljét. Két vagy több környezetvédelmi profil referenciatermékeinek közvetlen összehasonlítása esetén előfordulhat, hogy különböző kapacitású termékek karbonlábnyomának összevetése zajlik (pl. egy 100 A-es és egy 600 A-es megszakítóé) – ez hibás összehasonlítás. Egyes esetekben – például a légkondicionáló berendezéseknél – a termék környezetvédelmi profilja normalizált egységekben adja meg a környezeti hatásmutatókat (pl. kg⋅CO2e/hűtési kW). Ha a mutatók nincsenek normalizálva, a referenciatermék környezetvédelmi mutatóját súlyarányosan skálázni kell (pl. a gyártási kibocsátások tömegét [kg] osztani kell a referenciatermék tömegével [kg]). Hasonlóképpen arányosan kell skálázni a referenciatermék használati adatait annak névleges teljesítménykapacitásával (pl. a referenciatermék-kapacitás wattonkénti használati kibocsátása kg-ban). A 2. táblázatban szereplő példa bemutatja, hogyan kell kiszámítani az értékelni kívánt „B” modell (Model B) gyártási kibocsátásait a termék környezetvédelmi profiljában referenciamodellként szereplő „A” modell (Model A) segítségével.
Ezt a folyamatot minden értékelni kívánt környezeti mutató esetében meg kell ismételni. Ezen extrapolációk pontossága belül marad a PEP-adatok esetében elvárt tartományon.
-
A különböző PSR- és PCR-verziót használó környezetvédelmi profilok olyan eltéréseket eredményezhetnek, amelyek érvénytelenné tehetik az összehasonlítást. Tekintse meg az utolsó oldalon található táblázatot, hogy győződjön meg arról, hogy a PSR- és PCR-verziók azonosak.
Nem javasoljuk különböző programirányítóktól érkező (például a P.E.P. Associationtől és az Ecoleaftől származó) EPD-k összehasonlítását. Ennek oka elsősorban az, hogy az életciklus-értékelések alapjául szolgáló PCR-szabályok valószínűleg eltérőek. A programirányítók számának növekedése az évek során (lásd a 9. zárómegjegyzést), különösen az építőipari és építőanyagipari ágazatban, különböző erőfeszítésekhez vezetett a PCR-szabályok harmonizálása terén. Jelenleg azonban nincs egyetlen olyan szervezet, amely biztosítaná a PCR-szabályok egységességét a programirányítók között.
-
A PCR-szabályok negyedik kiadása egy további, „D modul” (Module D) elnevezésű életciklus-szakaszt is tartalmaz: „nettó előnyök és terhek a rendszer határain túl”. Ez az opcionális szakasz lehetővé teszi a gyártók számára, hogy környezetvédelmi értékteremtést fogalmazzanak meg „újrafelhasználási, visszanyerési és/vagy újrahasznosítási” tevékenységre hivatkozva. Ha például egy terméket 100%-ban újrahasznosítanának, a gyártó negatív értékű gyártási lábnyommal hivatkozna a termékre. Ez csak abban az esetben érvényes, ha a gyártó rendelkezik olyan újrafeldolgozási programmal, amely az életciklusa végét elérő összes termék 100%-át újrahasznosítja nyersanyagként. Az újrahasznosítási programnak elérhetőnek kell lennie az Ön tartózkodási helyén is. Mielőtt feltétel nélkül elfogadná ezt az állítást, kérjen részletes tájékoztatást a gyártótól újrahasznosítási programjáról, és szenteljen kiemelt figyelmet a gyártó megoldásának arra vonatkozóan, hogy miként garantálja a termékek 100%-ának visszajuttatását (a hulladéklerakóba történő szállítás helyett).
-
Esetenként a környezetvédelmi profilokból kimaradnak odatartozónak gondolt összetevők, így az egyik gyártó esetében jelentősen kisebb lehet a várt környezeti lábnyom, mint a másiknál. Előfordulhat például, hogy egy szünetmentes tápegység környezetvédelmi profiljában nem szerepelnek akkumulátorok. A legtöbb esetben a kapcsolóberendezések, illetve az elektromos panelek környezetvédelmi profilja nem tér ki a megszakítókra. Ennek a hibának az elkerülése érdekében olvassa végig a teljes PEP-dokumentumot, és jegyezze fel a kimaradt elemeket.
Egyéb vizsgálandó kritériumok
A következő kritériumokat nehezebb értékelni és összehasonlítani a hasonló termékek között. Ugyanakkor ezen információk megléte segíti a vevőt végső vásárlási döntés meghozatalában.